Ezzel a szokatlan mozgóképes installációval (nem tudom, van-e rá jobb kifejezés) szeretnék kellemes vasárnapi hangulatot kívánni mindannyiótoknak :)

Kedden debütált az előadáson a Manchester United egykori nagyszerű játékosa, akiről kevesen tudják, hogy a labdát már régen lecserélte a színházra. A 43 éves Cantona egy haldoklót alakít, aki egy összezuhant áruház törmelékei alatt szenved.

Független kritikusok és esztéták, szakújságírók döntik majd el, ki az, aki hazaviheti a Trafó és a MU Színház által alapított díjat. A két fővárosi színház felajánlásának hála a legjobb koreográfiák megalkotói közül ketten pénzjutalomban is részesülnek; a fél-, illetve másfélmilliós összeget a művészek a soron következő előadásukhoz használhatják fel.

Vannak művészek, akiket nem kell szételemezni, ízekre szedni, mindenáron rájönni a mozgatórugóikra.

Sőt, még csak egy kicsit sem kell megpróbálni elemezni őket, egyetlen mondatban sem, mert ez egyrészt nagy mellényúlásokba torkollhat, amivel saját magunkat is megvezetjük, másrészt maguk az alkotók sem rajonganak az ilyen analízisekért. Hagyjuk hát őket békén az agymenéseikkel! :)

Pláne nem az olyan kortárs képzőművészek, mint Bea Fremderman, akiről még egy önéletrajzot sem találtam a net elveszett bugyraiban.

Ha szereted az Artkatakombát, biztosan hallottál már a Maghar Akadémia szemináriumairól, vagy talán Te is lelkes résztvevője vagy az előadásoknak. Ha még nem voltál, itt az ideje, hogy részese lehess a következőnek! De hogy mi is a Maghar Akadémia?

A Maghar Akadémia célja az emberiség ősi tudásának kutatása, gyűjtése és rendszerezése, majd pedig oktatása, terjesztése. A kutatás az alábbi területekre vonatkozik:

• biológia, orvostudomány, etológia;
• csillagászat, űrhajózás;
• élet a világegyetemben;
• filozófia;
• fizika;
• határtudományok;
• jövőkutatás;
• kémia;
• matematika;
• művészetek;
• nyelvészet;
• parajelenségek;
• találmányok;
• társadalomtudományok;
• történelem;
• régészet.

Amikor először benéztem egy link mögé, amit egy barátom küldött, sokra nem méltattam a látottakat: fakó színű, semmitmondó, Budapestről készült fotók késztettek az ablak bezárására. De felberregett bennem a vészjelzés, hogy maradjak még egy pillanatra - és öt másodpercre rá már le is esett, micsoda fantasztikus munkákkal állok szemben!

Szabó Ábel ugyanis nem fotós, hanem képzőművész, az említett képek többsége pedig olajfestékkel készült. Viszont úgy adja vissza ecsettel a fókuszába került, szürke nagyvárosi létet, mint senki más! 

Népzenészekhez méltóan autentikus helyi mesterektől - Erdélyben, Kalotaszegen - tanulták el a népi zenélés csínját és bínját a Buda Folk Band tagjai, így egy szó sem érheti a ház elejét, hogy itt ma valami trendi-álnépies fellépés lesz. Ellenkezőleg! Aki eljön, jó nagy kanállal meríthet a zenekar muzsikájára, akik egyébként azzal a céllal alapultak meg, hogy egy, az egész Kárpát-medencét leképező zenei repertoárt szüljenek meg.

Szürrealistán nyúladozó formák, rajzos űrséta - ez Matthew Lyons, aki egy ügyeskezű brit dizájner, és akit ilyen dolgok inspirálnak, és cserébe ilyen dolgokat ad ki a kezei közül. Mondjátok, hogy nem jó. Ugye, hogy nem megy! :)

Ez a kedvenc alkotásom tőle:

Azt írja, ő ezek a tragikus, gusztustalan, csodás vagy váratlan hatásokat szedi ízekre, és rakja egymás mellé, egymásra, vagyis hozza ismét kölcsönhatásba a leválasztott fragmentumokat teljesen másképp.

Január 30-ig - még alig három napig - nemcsak nézhető, de hallgatható, átélhető és átérezhető a musik + X kiállítás a Millenáris Parkban: ha felvesszük a lelógó fülhallgatók egyikét, egy koncert zajos közepébe csöppenünk, ha végignézzük a rockzenészek cipőiről készült fotókat, elmélázhatunk a sztárélet kirakatjellegén, de látunk installációkat és vetítéseket zenei műfajokra kihegyezve, valamint képregényeket, graffitit, lemezjátszót, sokmindent.