Szeretettel köszöntelek a Kortárs közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Uj Péter
Kortárs vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kortárs közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Uj Péter
Kortárs vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kortárs közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Uj Péter
Kortárs vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kortárs közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Uj Péter
Kortárs vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A hétvégén megjártuk az Iparművészeti Múzeumot, ez szolgált idén nyitóhelyszínéül ennek a szuper kiállítássorozatnak, aminek keretében fiatal és ambiciózus alkotók mutatják be munkáikat.
Fotós részről E357, street art és grafika oldalról Blik, NikonOne, Bartok, Drez állított ki az antik atmoszférában. Ugye ismerős nevek? Vagy nem? Hát róluk annyit érdemes tudni, hogy többségük régen még a festékeskannát markolászta és lerobbant falakra fújt a fővárosban, de mára kinőtték a lázadó titulust, és ebből keresik kenyerüket: jónevű grafikusok, képzőművészek.
Aki megfordult már a pesti éjszaka romkocsmáiban vagy underground beüldéiben, kiüldéiben akarva-akaratlanul is össze kellett, hogy fusson Stark Attila jellegzetes, általában sötét, majmos, gyerekrajzszerű rajzaival, festményeivel.
Jó pár éve figyelem a munkásságát, és tény hogy egyre inkább felkapják: munkái ugyanúgy megfordulnak már a WAMP-on is, mint egy-egy designer ruhabolt falain. Ez persze nem jelenti, hogy mainstream-be menne át, sőt.
Kulo City című munkája, ami egy meg is vásárolható könyvecskéje, saját bevallása szerint az Iparművészeti Egyetemen eltöltött utolsó évét összegzi, hiszen ez az ő diplomamunkája is egyben.
|
|
|
Mindezt a Londoni Magyar Kulturális Központnak köszönhetik tehetséges magyarjaink, és azért bír történelmi jelentőséggel, mert ez a vásár a brit főváros kortárs kultúrájának talán legjelentőségteljesebb eseménye, amin tavaly is 8500 vendég jelent meg, hogy megmustrálja a kiállított műveket.
Vannak művészek, akiket nem kell szételemezni, ízekre szedni, mindenáron rájönni a mozgatórugóikra.
Sőt, még csak egy kicsit sem kell megpróbálni elemezni őket, egyetlen mondatban sem, mert ez egyrészt nagy mellényúlásokba torkollhat, amivel saját magunkat is megvezetjük, másrészt maguk az alkotók sem rajonganak az ilyen analízisekért. Hagyjuk hát őket békén az agymenéseikkel! :)
Pláne nem az olyan kortárs képzőművészek, mint Bea Fremderman, akiről még egy önéletrajzot sem találtam a net elveszett bugyraiban.
Szürrealistán nyúladozó formák, rajzos űrséta - ez Matthew Lyons, aki egy ügyeskezű brit dizájner, és akit ilyen dolgok inspirálnak, és cserébe ilyen dolgokat ad ki a kezei közül. Mondjátok, hogy nem jó. Ugye, hogy nem megy! :)
Ez a kedvenc alkotásom tőle:
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás