A napokban indult el az az egyedülálló kezdeményezés, ahol húsz szerencsés jelentkező együtt készítheti el a világ első közösségi művészeti alkotását ef Zámbó Istvánnal, a hazai underground élet polihisztorával.

 

A világon először van alkalma magyar és nemzetközi jelentkezőknek az interneten keresztül beleszólni egy neves művész alkotásába, sőt, pontosan meghatározni azt.

A kezdeményezés ötletgazdája Spielmann Gábor, a Grey Reklámügynökség kreatív igazgatója elmondta: „Sem Magyarországon, sem a világon nem volt még arra példa, hogy egy képzőművészeti alkotás a közösségi hálón keresztül szülessen meg első ízben, majd ezután egy elismert művész saját kezűleg fesse meg azt.

A haiku japán versforma, a 7.században formálódott ki a tanka (vagy Waka) japán népdalokból.

Jellegeztesen rövid, velős versforma, mely három sorból áll, ezek 5-7-5 szótagosak (morásak). Fontos, hogy japánok nem szeretik, fülüket bántónak találják a sor végi, európai rímeket, ezért helyette az alliterációt használják. Nominális stílus jellemzi őket, vagyis kevés az ige, inkább jelzők, főnevek vannak halmozva. A haiku általában a taoizmushoz is kapcsolható, egy csendéletet, hangulatot, érzést, természeti jelenséget ír le.

A hétvégén megjártuk az Iparművészeti Múzeumot, ez szolgált idén nyitóhelyszínéül ennek a szuper kiállítássorozatnak, aminek keretében fiatal és ambiciózus alkotók mutatják be munkáikat.

 

 

Fotós részről E357, street art és grafika oldalról Blik, NikonOne, Bartok, Drez állított ki az antik atmoszférában. Ugye ismerős nevek? Vagy nem? Hát róluk annyit érdemes tudni, hogy többségük régen még a festékeskannát markolászta és lerobbant falakra fújt a fővárosban, de mára kinőtték a lázadó titulust, és ebből keresik kenyerüket: jónevű grafikusok, képzőművészek.

Kukorelly Endre magyar kortárs költő, író és tanár, az Eltén végzett magyar-történelem-könyvtár szakon '81-ben. A Rainer-Maria Társaság megalapítója, irodalmi folyóiratokban dolgozott, illetve lektorként egy könyvkiadónál, ezen túl a Magyar Narancsot is szerkesztette. Jelenleg a Képzőművészeti Főiskola Intermédia tanszékén tart írásszemináriumokat. Az LMP politikai párt képviselőjelöltje is.
 
Verseskötetei többek közt: Ezer és 3; H.Ö.L.D.E.R.L.I.N; Határ-járás; Maniere; A valóság édessége, stb.

Örüljönk, hogy végre ilyen is létrejöhetett! Két évvel ezelőtt még óriási dolognak számított, ha néhány nap erejéig bekerültek magángyűjtemények darabjai a Műcsarnokban, most meg itt van az Art Fanatics kiállítás. Szerintem megköszönhetjük a magyar kortárs művészetek fejlődése nevében.

A múlt péntektől megtekinthető tárlat egyébként tíz műgyűjtő kollekciójából, és száz művész munkáiból válogat, Petrány Zsolt kurátor egy csütörtöki sajtótájékoztatón arról értesítette az érdeklődőket, hogy az intézmény a múltban valóban nagyobb hangsúlyt fektetett a külföldi matériára, de ennek vége.

 A német Boris Mezga megmutatta a Toldi moziban, milyen az, amikor mocskos a soul, és hogyan lehet derékből bólogatni.

 

Tegnap egy vidám szülinapozást követően spontán kikötöttünk a Toldi moziban, és meglepő módon az elmúlt hetek egyik legjobb zenei élményébe futottunk bele: a szokásois dekoráció túlméretezett habcsókokra emlékeztető elemekkel bővült, amikre folyamatosan vetítettek, mindeközben pedig a magyar absztrakt hiphop és wonky lemezlovasok színe-java beállt a pult mögé: Johnny Drama, Takeshi és Mr Masters mind nagyxon jó szelekciót mutattak be.

Ugye a kortárs művészetek kapcsán permanensen dúl a dilemma, hogy meddig terjednek a befogadás határai, honnantól giccs vagy értéktelen szemét valam - a kontúrok gyakorta elmosódnak. Sokan mégis csillagászati összegeket markoltak már fel egy-egy bizarr ötletük tálalásával, és lettek az élet urai.

 

így például Damien Hirts, aki sokak szerint a világ leggazdagabb művésze. A Sunday Times vagyonlistája szerint a 44 éves alkotó úgy 388 millió dollár (76 milliárd forint) körül keresett már az állandóan a viták középpontjában álló műveivel, némelyek szerint egymilliárd dollárnál jár.

Minden estéjükön teltház várta a magyarországi táncművészeket, úgyhogy bátran szegjük fel a fejünket és mondjuk: meghódítottuk Franciaországot! :)

 

 

"Micsoda roppant érzékiség és erotikus töltet!" - írta lelkendezve a Nouvel Observateur Frenákékról és az ő InTimE címet viselő műsorukról. A magyar kortárs tánc virtuózai a 2004-ben Párizsban megnyílt Centre National de la Danse-ben léptek fel, amely bármilyen társulatnak szinte a mennyek kapuját jelenti.

 Most olvastam egy elemző jellegű könyvről, amiben arról írnak, hogy nehezen dolgozza fel agyunk a kortárs zenét, mert nincsenek benne a klasszikusokból ismert motívumok. Ti mit gondoltok?

Philip Ball új könyve ez, aki szerint a tradicionális komolyzene legnagyobb alakjai, mint Bach vagy Mozart olyan formulákat és elemeket építettek műveikbe, amik megkönnyítik azok befogadását, azt, hogy az agyunk egységes zeneműként dekódolja az egymást követő hangokat. Namármost a 20.

Fiatal művészek bemutatkozása új kiállításokkal, aukciós tárlat és árverés, egyéb képző- és iparművészeti programok - ezekkel várják az érdeklődőket a Falk Miksa utcai és környékbeli galériák, köztük az Artkatakomba is február 25-én csütörtökön.

A rendezvény három művésznek szentel kitüntetett figyelmet: Lossonczy Tamás, Sándorfi István és Bak Imre - a magyar kortárs képzőművészet megkerülhetetlen alakjainak nyílik kiállítása ezen az estén egyszerre több galériában is (hogy melyekben, ahhoz tessék meglátogatni az esemény hivatalos honlapját).

 "Mintha csak világzene lenne, de a jelen helyett a jövőből" - így definiálható a kelet-londoni Portico Quartet zenéje, ami azzal emelkedik ki a többi hackney reménység közül, hogy gyakorlatilag újra kitalálják a zenét.

 

Egyszerű srácok a húszas éveik elején, akik összeismerkedtek a suliban. Most zenéket írnak, klubokban és fesztiválokon játszanak. Ezekkel a sorokkal elég sok együttes jellemzését kezdhetnénk, a Portico Quartet azonban más. Akusztikus hangszereket - ütősöket, basszust, fúvóst - vetnek be, ám teszik mindezt annyira újszerűen, szinte újra kitalálva a zenét, ami így egyszerre hat kellemesen ismerősnek és izgalmasan újnak.

Kubai-amerikai, meleg, munkáin pedig gyakran jelenít meg olyan kényes témákat, mint a gyermeki szexualitás és az androgün személyiségjegyek. Azonban nem öncélúan merész, hanem tényleg mély jelentésrétegekkel operálnak a munkái - én ezért szerettem meg.

A 71-es születésű Goicolea a georgiai egyetemen tanult festést, fotográfiát és szobrászatot, de hamar túlnőtt a zsánereken.

 

És szerintem pont ez a stílushatár-döntögetés az, ami naggyá teheti korunk kortárs képzőművészetét: 2001-es híres fotográfiáin például tradicionális uniformisba bújt, a pubertáskor küszöbén álló fiúkat láthatunk, amint éppen élik életüket az iskolában - azonban mindezt gyakran erős erotikus, arcpirító, transzgresszív töltettel.

Pompás hír! Kiemelt vendégként jegyeznek több magyar kortárs galériát is Londonban, ahol most nyílt a Kinetikus Művészeti Vásár. Tárt karokkal fogadták Bolygó Bálintot, az A22-t, a Ráday Galéria művészeit és a Kitchen Budapestet.

 

Mindezt a Londoni Magyar Kulturális Központnak köszönhetik tehetséges magyarjaink, és azért bír történelmi jelentőséggel, mert ez a vásár a brit főváros kortárs kultúrájának talán legjelentőségteljesebb eseménye, amin tavaly is 8500 vendég jelent meg, hogy megmustrálja a kiállított műveket.

A végén van a lényeg

Érdemes végignézni!!!

 

Jelentkezés felolvasásra

Megadott témában

A témajavaslatok közül választható egy vagy több téma, amire úgy érzed, hogy kb. 1 hónapon belül fel tudsz készülni (kb. 20 perc felolvasva, versek vagy novellák), és ha elküldöd a info@artkatakomba.hu címre a nevedet, elérhetőségeidet, egy művedet elektronikus formában: rtf, txt, doc vagy link. Írd meg, hogy eddig hol jelentek meg műveid!

A jelentkezés után megbeszélésen és műhelymunkán kell/lehet (érdemes) részt venni, ezeket mindig az alkalomhoz igazítjuk.

 A Kossuth-díjas költő, író, a hatalom által többször is elhallgattatott esszéista ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Tekintsük át dióhéjban eddigi életművét!

A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja zámolyi földműves családba született 1930-ban. 1942-ben költözött Pápára, a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet hátszelével, itt érettségizett 1950-ben, a Református Kollégiumban. Háromnegyed évig az  Egyetemi Orosz Intézetben tanult műfordítást, illetve orosz-történelem-marxizmus szakra is járt.

Ezzel a szokatlan mozgóképes installációval (nem tudom, van-e rá jobb kifejezés) szeretnék kellemes vasárnapi hangulatot kívánni mindannyiótoknak :)

 

 

 Számított erre valaha is valaki? Hogy egy ember, akiről a legtöbbek fejében csak az a kép él, hogy bitang nagyokat tud rúgni és utána levezetni egy köpéssel, a párizsi színház egyik kortárs darabjába is bejuthat? Pedig Eric Cantonaval épp ez történt!

 

Kedden debütált az előadáson a Manchester United egykori nagyszerű játékosa, akiről kevesen tudják, hogy a labdát már régen lecserélte a színházra. A 43 éves Cantona egy haldoklót alakít, aki egy összezuhant áruház törmelékei alatt szenved.

Lábán Rudolf szerepe a XX. századi táncművészet megreformálásában kikerülhetetlen. Róla nevezték el a díjat, amiért most kilenc előadás verseng.

 

Független kritikusok és esztéták, szakújságírók döntik majd el, ki az, aki hazaviheti a Trafó és a MU Színház által alapított díjat. A két fővárosi színház felajánlásának hála a legjobb koreográfiák megalkotói közül ketten pénzjutalomban is részesülnek; a fél-, illetve másfélmilliós összeget a művészek a soron következő előadásukhoz használhatják fel.

 

Vannak művészek, akiket nem kell szételemezni, ízekre szedni, mindenáron rájönni a mozgatórugóikra.

 

Sőt, még csak egy kicsit sem kell megpróbálni elemezni őket, egyetlen mondatban sem, mert ez egyrészt nagy mellényúlásokba torkollhat, amivel saját magunkat is megvezetjük, másrészt maguk az alkotók sem rajonganak az ilyen analízisekért. Hagyjuk hát őket békén az agymenéseikkel! :)

 

Pláne nem az olyan kortárs képzőművészek, mint Bea Fremderman, akiről még egy önéletrajzot sem találtam a net elveszett bugyraiban.

Amikor először benéztem egy link mögé, amit egy barátom küldött, sokra nem méltattam a látottakat: fakó színű, semmitmondó, Budapestről készült fotók késztettek az ablak bezárására. De felberregett bennem a vészjelzés, hogy maradjak még egy pillanatra - és öt másodpercre rá már le is esett, micsoda fantasztikus munkákkal állok szemben!

 

Szabó Ábel ugyanis nem fotós, hanem képzőművész, az említett képek többsége pedig olajfestékkel készült. Viszont úgy adja vissza ecsettel a fókuszába került, szürke nagyvárosi létet, mint senki más! 

 

 Ma, azaz január 28-án csütörtök este a sokat próbált Buda Folk Band muzsikusai húzzák el a nótáját mindenkinek, aki felbukkan ma este az Artkatakombában.

 

Népzenészekhez méltóan autentikus helyi mesterektől - Erdélyben, Kalotaszegen - tanulták el a népi zenélés csínját és bínját a Buda Folk Band tagjai, így egy szó sem érheti a ház elejét, hogy itt ma valami trendi-álnépies fellépés lesz. Ellenkezőleg! Aki eljön, jó nagy kanállal meríthet a zenekar muzsikájára, akik egyébként azzal a céllal alapultak meg, hogy egy, az egész Kárpát-medencét leképező zenei repertoárt szüljenek meg.

Szürrealistán nyúladozó formák, rajzos űrséta - ez Matthew Lyons, aki egy ügyeskezű brit dizájner, és akit ilyen dolgok inspirálnak, és cserébe ilyen dolgokat ad ki a kezei közül. Mondjátok, hogy nem jó. Ugye, hogy nem megy! :)

 

Ez a kedvenc alkotásom tőle:

 

"Tavaly láttam egy férfit, amint egyedül kosarazott az autóbejárójukban. Aztán megállt egy pillanatra, és odahányt a sövénybe, cipőfűzést mímelve. Pár hete láttam egy mókust leesni a háztetőnkről. Egy óráig feküdt ott mozdulatlanul, csak aztán kapaszkodott fel egy fára" - mesél az 1984-es születésű Tom Howes weblapján az őket ért hatásokról.

 

Azt írja, ő ezek a tragikus, gusztustalan, csodás vagy váratlan hatásokat szedi ízekre, és rakja egymás mellé, egymásra, vagyis hozza ismét kölcsönhatásba a leválasztott fragmentumokat teljesen másképp.

Már csak ezen a héten látogatható, zenemegszállottaknak viszont kutya kötelessége felkeresni a Millenárison nyílt kiállítást, ami sokkal inkább nevezhető szimulált popfesztiválnak, mint egyszerű tárlatnak.

 

 

Január 30-ig - még alig három napig - nemcsak nézhető, de hallgatható, átélhető és átérezhető a musik + X kiállítás a Millenáris Parkban: ha felvesszük a lelógó fülhallgatók egyikét, egy koncert zajos közepébe csöppenünk, ha végignézzük a rockzenészek cipőiről készült fotókat, elmélázhatunk a sztárélet kirakatjellegén, de látunk installációkat és vetítéseket zenei műfajokra kihegyezve, valamint képregényeket, graffitit, lemezjátszót, sokmindent.