http://lrinczpgabriellablogja.blogspot.hu/2012/11/egyutt.html
írja a lrinczpgabriellablogja.blogspot.hu

Kedves Olvasó!

Most egy levelet, s egyben egy kérést intézek mindenkihez, aki megtisztel azzal, hogy olvassa az írásaimat.

 

Az Együtt folyóirat, melyet már több ízben bemutattam itt a blogon, idén 10 éves. Erről az előző bejegyzésekben már olvashattak. Nos, az Együtt folyóirat Kárpátalja egyetlen fóruma, bemutat irodalmat, kultúrát, művészetet. Eddig, a 2002-es újraindulás óta évente 4 számmal jelentkezett.

 

A napokban indult el az az egyedülálló kezdeményezés, ahol húsz szerencsés jelentkező együtt készítheti el a világ első közösségi művészeti alkotását ef Zámbó Istvánnal, a hazai underground élet polihisztorával.

 

A világon először van alkalma magyar és nemzetközi jelentkezőknek az interneten keresztül beleszólni egy neves művész alkotásába, sőt, pontosan meghatározni azt.

A kezdeményezés ötletgazdája Spielmann Gábor, a Grey Reklámügynökség kreatív igazgatója elmondta: „Sem Magyarországon, sem a világon nem volt még arra példa, hogy egy képzőművészeti alkotás a közösségi hálón keresztül szülessen meg első ízben, majd ezután egy elismert művész saját kezűleg fesse meg azt.

A hétvégén megjártuk az Iparművészeti Múzeumot, ez szolgált idén nyitóhelyszínéül ennek a szuper kiállítássorozatnak, aminek keretében fiatal és ambiciózus alkotók mutatják be munkáikat.

 

 

Fotós részről E357, street art és grafika oldalról Blik, NikonOne, Bartok, Drez állított ki az antik atmoszférában. Ugye ismerős nevek? Vagy nem? Hát róluk annyit érdemes tudni, hogy többségük régen még a festékeskannát markolászta és lerobbant falakra fújt a fővárosban, de mára kinőtték a lázadó titulust, és ebből keresik kenyerüket: jónevű grafikusok, képzőművészek.

Örüljönk, hogy végre ilyen is létrejöhetett! Két évvel ezelőtt még óriási dolognak számított, ha néhány nap erejéig bekerültek magángyűjtemények darabjai a Műcsarnokban, most meg itt van az Art Fanatics kiállítás. Szerintem megköszönhetjük a magyar kortárs művészetek fejlődése nevében.

A múlt péntektől megtekinthető tárlat egyébként tíz műgyűjtő kollekciójából, és száz művész munkáiból válogat, Petrány Zsolt kurátor egy csütörtöki sajtótájékoztatón arról értesítette az érdeklődőket, hogy az intézmény a múltban valóban nagyobb hangsúlyt fektetett a külföldi matériára, de ennek vége.

Fiatal művészek bemutatkozása új kiállításokkal, aukciós tárlat és árverés, egyéb képző- és iparművészeti programok - ezekkel várják az érdeklődőket a Falk Miksa utcai és környékbeli galériák, köztük az Artkatakomba is február 25-én csütörtökön.

A rendezvény három művésznek szentel kitüntetett figyelmet: Lossonczy Tamás, Sándorfi István és Bak Imre - a magyar kortárs képzőművészet megkerülhetetlen alakjainak nyílik kiállítása ezen az estén egyszerre több galériában is (hogy melyekben, ahhoz tessék meglátogatni az esemény hivatalos honlapját).

Pompás hír! Kiemelt vendégként jegyeznek több magyar kortárs galériát is Londonban, ahol most nyílt a Kinetikus Művészeti Vásár. Tárt karokkal fogadták Bolygó Bálintot, az A22-t, a Ráday Galéria művészeit és a Kitchen Budapestet.

 

Mindezt a Londoni Magyar Kulturális Központnak köszönhetik tehetséges magyarjaink, és azért bír történelmi jelentőséggel, mert ez a vásár a brit főváros kortárs kultúrájának talán legjelentőségteljesebb eseménye, amin tavaly is 8500 vendég jelent meg, hogy megmustrálja a kiállított műveket.

A végén van a lényeg

Érdemes végignézni!!!

 

 Számított erre valaha is valaki? Hogy egy ember, akiről a legtöbbek fejében csak az a kép él, hogy bitang nagyokat tud rúgni és utána levezetni egy köpéssel, a párizsi színház egyik kortárs darabjába is bejuthat? Pedig Eric Cantonaval épp ez történt!

 

Kedden debütált az előadáson a Manchester United egykori nagyszerű játékosa, akiről kevesen tudják, hogy a labdát már régen lecserélte a színházra. A 43 éves Cantona egy haldoklót alakít, aki egy összezuhant áruház törmelékei alatt szenved.

 

Vannak művészek, akiket nem kell szételemezni, ízekre szedni, mindenáron rájönni a mozgatórugóikra.

 

Sőt, még csak egy kicsit sem kell megpróbálni elemezni őket, egyetlen mondatban sem, mert ez egyrészt nagy mellényúlásokba torkollhat, amivel saját magunkat is megvezetjük, másrészt maguk az alkotók sem rajonganak az ilyen analízisekért. Hagyjuk hát őket békén az agymenéseikkel! :)

 

Pláne nem az olyan kortárs képzőművészek, mint Bea Fremderman, akiről még egy önéletrajzot sem találtam a net elveszett bugyraiban.

Amikor először benéztem egy link mögé, amit egy barátom küldött, sokra nem méltattam a látottakat: fakó színű, semmitmondó, Budapestről készült fotók késztettek az ablak bezárására. De felberregett bennem a vészjelzés, hogy maradjak még egy pillanatra - és öt másodpercre rá már le is esett, micsoda fantasztikus munkákkal állok szemben!

 

Szabó Ábel ugyanis nem fotós, hanem képzőművész, az említett képek többsége pedig olajfestékkel készült. Viszont úgy adja vissza ecsettel a fókuszába került, szürke nagyvárosi létet, mint senki más! 

 

Szürrealistán nyúladozó formák, rajzos űrséta - ez Matthew Lyons, aki egy ügyeskezű brit dizájner, és akit ilyen dolgok inspirálnak, és cserébe ilyen dolgokat ad ki a kezei közül. Mondjátok, hogy nem jó. Ugye, hogy nem megy! :)

 

Ez a kedvenc alkotásom tőle:

 

"Tavaly láttam egy férfit, amint egyedül kosarazott az autóbejárójukban. Aztán megállt egy pillanatra, és odahányt a sövénybe, cipőfűzést mímelve. Pár hete láttam egy mókust leesni a háztetőnkről. Egy óráig feküdt ott mozdulatlanul, csak aztán kapaszkodott fel egy fára" - mesél az 1984-es születésű Tom Howes weblapján az őket ért hatásokról.

 

Azt írja, ő ezek a tragikus, gusztustalan, csodás vagy váratlan hatásokat szedi ízekre, és rakja egymás mellé, egymásra, vagyis hozza ismét kölcsönhatásba a leválasztott fragmentumokat teljesen másképp.

Már csak ezen a héten látogatható, zenemegszállottaknak viszont kutya kötelessége felkeresni a Millenárison nyílt kiállítást, ami sokkal inkább nevezhető szimulált popfesztiválnak, mint egyszerű tárlatnak.

 

 

Január 30-ig - még alig három napig - nemcsak nézhető, de hallgatható, átélhető és átérezhető a musik + X kiállítás a Millenáris Parkban: ha felvesszük a lelógó fülhallgatók egyikét, egy koncert zajos közepébe csöppenünk, ha végignézzük a rockzenészek cipőiről készült fotókat, elmélázhatunk a sztárélet kirakatjellegén, de látunk installációkat és vetítéseket zenei műfajokra kihegyezve, valamint képregényeket, graffitit, lemezjátszót, sokmindent.