Kortárs

Kortárs blogja

Kortárs zene: nehezen fogadjuk be?

Most olvastam egy elemző jellegű könyvről, amiben arról írnak, hogy nehezen dolgozza fel agyunk a kortárs zenét, mert nincsenek benne a klasszikusokból ismert motívumok. Ti mit gondoltok?

Philip Ball új könyve ez, aki szerint a tradicionális komolyzene legnagyobb alakjai, mint Bach vagy Mozart olyan formulákat és elemeket építettek műveikbe, amik megkönnyítik azok befogadását, azt, hogy az agyunk egységes zeneműként dekódolja az egymást követő hangokat. Namármost a 20. század elején megjelentek azok a zeneszerzők - Arnold Schönberg, Anton Webern -, akik felrúgták a szabályokat atonálisan komponált zenéikkel. Ezzel pedig állítólag összezavarják a füleket.

"Az agy folyton mintákat keres, tehát a zenében is olyan motívumok után kutat, amelyek révén értelmezni tudja a hallottakat. Bach zenéjében rengeteg ilyen sémát fedezhetünk fel. Azonban Schönberg művei lehetetlenné teszik, hogy az agynak ez a felfogó képessége segítséget nyújtson az értelmezésben. Az ő zenéje töredezetté vált, ami megnehezíti az agy számára, hogy megértse a mű szerkezetét. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezt a zenét lehetetlenség hallgatni, csupán nehezebb az átlagosnál" - így írta a szerző.

Mondjuk lehet benne valami, én például szeretem a kortárs zajzenét - Autechre és társai -, mégis nehezebb őket felidéznem, mint mondjuk egy-egy légies popzenét. És ti hogy álltok ezzel?

Címkék: kortárs kortárs művészet kortárs zene kutatás tanulmány zene

Kapcsolódó bejegyzések:

Kortárs zene: Portico Quartet

Kortárs zene: Comfort Fit Budapesten járt

Kiállítás a kortárs német popról - rohanj, míg nem késő!

Art Fanatics a Műcsarnokban májusig

Kommentáld!

Hozzászólások

Fodor Balázs üzente 14 éve

Szívemből szóltál, Sackó! :)

Előzmény

Válasz

Szlávi Saci üzente 14 éve

A kortárs- meg zajzene, a disszonáns elektronikus zene óriási nyitottságot igényel, újfajta mentalitást, élethez való hozzáállást is, amit valóban nem minden "átlag"ember tud kipréselni magából. Én szeretem az asszimetriát, az újat, a mást, és tisztelem, aki szintén.

Válasz

Fodor Balázs üzente 14 éve

Már hogyne lehetne zene az atonális zene? Szerintem az az igazi művészet, aki ilyet tud írni, az elképesztő tehetséggel van megáldva. Klasszikus zenét meg mindenki meg tud tanulni, ha beleverik a fejébe meg az ujjaiba a zeneiskolában 10-15 év alatt.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szégyen ide, szégyen oda, nekem az atonális zene, nem zene! Sokáig röstelltem ezt, mígnem valakik, valaki guruk által "Fentiektől" közvetítve, az hangzott el, hogy bizony az a művészet, amiben HARMÓNIA nincs, az nem isteni, az az ördögé! Nna, mondom, ez Zene füleimnek!
Ugyanez vonatkozik a képzőművészetre is! Lehet új utakat keresni, noha egyre nehezebb, hiszn minden, szó szerint minden stílust kitaláltak már. Nincs új. Magam festészettel foglalkozom, én is festettem már absztraktot, (keveset) és azt sem "kockásat", az már csak zűrzavar. Az meg kinek kell? Nekem nem.

Válasz

Gőllei Szilvia üzente 14 éve

Képek és olvastam. Mindenhol ember és te jó hallottakat zenét hallgotni.

Válasz

Lux Antal üzente 14 éve

An experiment in unified dissonance!
A chord, felt as tension, that, after it's dissolve, seeks
to transform into consonance.
"People have the habit, to permanently make music in
situations, where music isn't called for." (Eric Satie)

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: