A haiku japán versforma, a 7.században formálódott ki a tanka (vagy Waka) japán népdalokból.

Jellegeztesen rövid, velős versforma, mely három sorból áll, ezek 5-7-5 szótagosak (morásak). Fontos, hogy japánok nem szeretik, fülüket bántónak találják a sor végi, európai rímeket, ezért helyette az alliterációt használják. Nominális stílus jellemzi őket, vagyis kevés az ige, inkább jelzők, főnevek vannak halmozva. A haiku általában a taoizmushoz is kapcsolható, egy csendéletet, hangulatot, érzést, természeti jelenséget ír le.

A legjelentősebb japán haikuíró a 17. sz-ban élt: Matsuo Bashó. (Kosztolányi és Tandori Dezső is fordította verseit).

Például:

Hó
(Matsuo Bashô - Kosztolányi)

Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.

TELEHOLD
(Matsuo Bashô - Kosztolányi)

Ó, telehold - ha volna egy nyele,
ő lenne az én legyőzőm
és én legyezném arcomat vele.

A kortárs haikuk is megőrzik ezeket a jegyeket, de mivel főleg európai emberek alkotják, ezért a nominális stílus felborul, sokszor jönnek be gyarlóbb, emberi érzések, cselekvések, igék is a képbe. A taoista mentalitás, csöndes begubózás, a természet megfigyelése is háttérbe szorul, hiszen tőlünk - sajnos - abszolút távol áll. Egyszóval: a modern korban én-központúbbá válnak a haikuk.
Fordor Ákos egy jó példája a modern kori magyar haikuknak.

Íme, néhány szépség tőle:

A HAIKU

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.

 

CIVILIZÁCIÓ

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

 

ALTATÓ

minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

 

PONT

Szórakozottan
másvalaki arcával
Mosolyodtam el.

EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSA

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sose mondd azt: "el-
veszítettem", semmiről;
mondd: "visszaadtam".